Az edzőteremben
Kósa Krisztina: - Ha mondjuk az ember elhozza hozzád 5 évesen a gyerekét, és jár már másfél-két éve, akkor mire iskolába megy, érezhető lesz rajta, hogy fejlődik? Vagy ennyi idő még kevés hozzá?
Jakab Attila: - Nem, abszolút. Már egy év is rengeteget számít. Vannak olyan gyerekek, akiknél két hét is számít, és ez egészen félelmetes - persze csak akkor, ha tényleg odafigyel. És muszáj odafigyelnie, mert én elvárom és megkövetelem abban a 45-50 percben. És nyilván ez a legelején még nem megy, de egy év alatt bárkinél eljutunk arra a szintre, hogy végig oda tud koncentrálni.
K. K.: - Voltaképpen hogyan jutottál el odáig, hogy edző legyél? Hány évesen kezdted, hova jártál?
J. A.: - Olyan 16 éves koromban fogalmazódott meg bennem az, hogy ezzel foglalkoznék később is. Egyre inkább kezdtem úgy nézni az edzéseket, hogy az én edzőm hogyan tanít.
18 évesen – érettségi után – már édesapám segédedzője voltam, és ha ő esetleg nem tudott jönni, akkor én mentem helyette. Akkor már olyan edzéseket tartottam, amiben volt játék, volt karate, volt fegyelmezés, és erősítés is.
K. K.: - Akkor nagyon jól megérthetted magad a legkisebbekkel, akiknek ezeket az edzéseket tartottad, igaz? Hiszen ez a hozzájuk értés vagy belülről jön, vagy nem működik az egész.
J. A.: - Igen, ez így van. Úgy gondolom, hogy a pedagógiát lehet tanulni is, de erre születni kell. Én rekreáció szakot végeztem, és gyerekként például utáltam szerepelni. Ha valahol valamit elő kellett adni, én be se mentem a terembe, olyan lámpalázas voltam. De aztán jött a karate, a versenyek, és ezen is segített.
K. K.: - Mikor kaptad az első csoportodat?
J. A.: - Még 2006-ban, 18 évesen. Nyolc-kilenc főből állt a csapat, és közben elkezdtem járni a TF-re Sportszervező menedzseri képzésre, és azt is elvégeztem. Majd kitettük a plakátokat, elkezdtünk szórólapozni, és jöttek a gyerekek – már az iskoláskorúak is.
K. K.: - Mikor költöztetek ide a Rákóczi útra, ahol most tartod az edzéseket itt, Isaszegen?
J. A.: - Az egyesületet 2009-ben alapítottuk, a mostani rendszer pedig már 2010-ben fölállt, miszerint volt ovis, sulis meg haladó edzés, de csak 2014-től költöztünk ide, ebbe a terembe, ahol most vagyunk.
