Jakab László, Jakab Ádám és Jakab Attila (vezető edző)
Kósa Krisztina: - Régen is sok verseny volt már?
Jakab Attila: - Igen, eléggé. Most már amúgy sokkal jobban meg vannak szervezve, hiszen meg van mondva a szülőknek, hogy ez a korosztály délelőtt 11-re jön, és maximum délután 2-ig ott van, amikor is vége a versenynek.
K. K.: - Most mennyire népszerű a karate?
J. A.: - Nagyon. Huszonpárezer követője van most Magyarországon, és ez egyre nő. Főleg, hogy most már a versenyek is egyre érthetőbbek, egyre többet szerepel a tévében is, és ugye most az olimpiára is kvalifikálni kezd a karate, és úgy néz ki, hogy be is kerül. Így most 2020-ban Tokióban ott lehet az olimpián.
És ott még persze bizonyítani kell. Ha sikerül, akkor bent is marad.
K. K.: - És mik ezek az elvárások, miknek kell megfelelni? Van valami minimális követelmény, hogy olimpiai sportág maradhasson?
J. A.: - Én úgy tudom, hogy elég komoly nézettséget kell produkálni a tévében például. Szerintem olyan szempontból jó helyzetben van a karate, hogy a világ minden táján űzik. Tehát Japán, Kína, Amerika, Oroszország kiveszi a részét ezekből, és ez nagyon sokat számít.
K. K.: - Ha valaki azt mondaná neked, hogy ő szeretne karatézni, de a judoval is kacérkodik, meg egyéb hasonló küzdősporttal, akkor miért mondanád neki azt, hogy a karatét válassza? Mi az, amiben ez többet tud nyújtani szerinted?
J. A.: - A karate sokkal kétoldalasabb. A gyerekek fejlődésében többet tud adni, mert ugyan a karatéban is van dobás meg esés, de mi használjuk a kezünket-lábunkat, mindenünket. A judohoz egy komolyabb fizikai erőnlét kell, mert azt ki kell bírni, hogy földhöz vágnak – de valami rettenetes erővel -, aztán föl kell állni, és neked is földhöz kell vágni a másikat.
