Van az a pont egy szülő életében, amikor már nem hat semmilyen szépen kérés, semmilyen utasítás, semmilyen semmi, egyszerűen csak elege van abból az embernek, hogy a gyerek soha, de soha nem tesz rendet maga után. És akkor most csak a saját szobájáról van szó, nem másról. Nem arról, hogy elmosogasson néha-néha, hogy ugyan porszívózza már föl a temérdek macskaszőrt, ami a kanapé alatt felgyűlt. Vajon mi lehet a hathatós megoldás, hogy elérjük nála, hogy akarjon segíteni?
Nem csak a rendrakás, de a takarítás is kényes téma már egészen kicsi gyerekkorban. Vannak szülők, akiknek szerencséjük van, és a csemete megy magától rendet csinálni – ez a történet kellemesebbik fele, melyért minden más szülő, akinek nem ilyen a gyereke, valószínű, kicsit ferdén néz arra, akinek már 2 évesen is pedáns. Pedig ez a legtöbb esetben nem a nevelésen múlik.
Van, hogy a kicsinek egészen egyszerűen ez a normális, így “rakták” őt össze, hogy szeresse a rendet. Vagy a tisztaságot. Vagy ideális esetben mindkettőt.
Mit lehet azonban tenni, ha semmivel sem tudjuk rávenni a gyereket, hogy rendet tegyen maga után/körül? Miért lehet az, hogy az egyikük vigyáz a ruhájára, a másikukat pedig teljesen hidegen hagyja, ha pecsétes pólóban rohangászik az iskolában?
Példamutatás
Sokan ezt említik első helyen, mint lehetséges okot, indokot, hogy nyilván a gyerek úgy viselkedik, ahogyan azt a szüleitől látja. És ha anyuka vagy apuka rendetlen, akkor ő is az lesz. Nos, ez koránt sem van ám így.
Lehet, hogy a szülők rendetlenek (úgy mellesleg), de ez nem ezen múlik. A kicsik alaptulajdonságai már réges régen kialakultak, mire mi elkezdjük nevelni őket, és talán véglegesen meg sem lehet változtatni valakinek a habitusát, beállítottságát, hiszen az velünk együtt születik. Segíteni, terelgetni persze lehet és kell is, de csak módjával, nem erőszakosan. Ha van testvér is, akkor valamivel könnyebb dolgunk lehet, ha őt is bevonjuk a segítésbe, példamutatásba.
Közös takarítás
Ezt – hasonlóképpen a fentihez – nem nagyon szokták csípni a lurkók. És hogy miért nem? Nagyon egyszerű a válasz. Sokkal könnyebb és mókásabb játszani, kupit csinálni, mint azután módszeresen visszatenni mindent a helyére. Főleg, ha Legoról van szó… Amire amúgy is irtó jó érzés éjjel, a sötétben rálépni.
