A húsvét egyik központi jelképe a nyúl. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy miért és hogyan kapcsolódik az ünnephez, ami nem csoda, hiszen a húsvéti nyúl szimbolikáját sokan és sokféleképp magyarázzák, vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy csak egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkör jelképei közé. Pedig nagyon is kiérdemelt helye van az ünnepek ünnepén.
Sokan hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a nyúl már a bizánci állatszimbolikában is Krisztust jelképezte, helyette találgatnak mindenfélét. A legtöbben termékenységi szimbólumként találják meg a helyét a tavaszi ünnepkör legfontosabb ünnepén.
Mások Ostarával, a tavasz és a megújulás istennőjével hozzák kapcsolatba, akit a kereszténység előtti időkben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon ünnepeltek. Az istennőt mindig tavaszi virágokkal a kezében, tojásokkal és nyuszikkal körülvéve ábrázolták, nevéből származik a húsvét angol (easter) és német (Oster) elnevezése. A legenda szerint Ostarának volt egy színes tojásokat tojó madara, amit a tavasz ünnepén nyuszivá változtatott, a színes tojásokat pedig a gyermekeknek ajándékozta. Egy másik történet szerint Ostara egy sebzett galamb életét úgy mentette meg, hogy nyúllá változtatta, a madárból lett nyuszi pedig feldíszített tojásokkal hálálta meg az istennő jócselekedetét.
Lapozz a többi információért!
Megint mások egyszerű tévedésként magyarázzák a nyúl szimbolikáját, szerintük a tojáshozó császármadár nevének (Haselhuhn) rövidülése, a Hase (ami ugye nyulat jelent a német nyelvben) indította el a nyuszikat a húsvéti úton.
A gyerekek húsvéti ajándékát mindenesetre a „nyuszi hozza”. A nyúl jelképe a 12–13. századi Németországban már biztosan összekapcsolódott a húsvéttal, de a német hagyomány – miszerint a húsvéti nyúl színes tojásokat rejt az ünnep reggelén a fészkekbe – csak a 19. század végén terjedt el Magyarországon. Annyi bizonyos, hogy csak egy nagyon különleges nyúl lehet méltó arra, hogy viselje a húsvéti nyúl szerepét. De hiszen minden nyúl különleges!
A nyúl az önzetlenséget jelképezi, régi legendák és mondák tanúsága szerint e kis állat képes feláldozni magát más lényekért. Köztudomású, hogy ha üldöznek egy nyulat, s az fáradtan egy bokor rejtekébe ér, ahol egy másik nyúl kuporog, hát a pihent nyúl kész beugrani az üldözött helyébe, mintegy felváltva fáradt társát. Az önzetlenség tehát a nyúl lényéből fakad, aki soha senkit sem bánt, őt azonban szinte mindig üldözik. Egyetlen reménysége a menekülésre cikázó gyorsaságában rejlik, s épp ezáltal hozzák összefüggésbe a Holddal, amely gyorsabban halad át az égen, mint bármelyik más égitest, s évről évre meghatározza a keresztény húsvét időpontját, hiszen annak első napja mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap.
