notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Nosztalgikus emlékek a '80-90-es évekből!

showKapubanner();
kapubanner
kapubanner
kapubanner
hirdetes

Gyermekkorunk régi, szép emlékei - a '80-90-es évek

Kósa Krisztina

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

 

Anno. Mennyit jelent ez a szó sokunknak, igaz? Emlékeket idéz, melyek még a mi időnkről szóltak, és nosztalgikus hangulatba kerít, hiszen egykoron mi is voltunk fiatalok, gyerekek, akik élvezték annak minden velejáróját. Emlékezzünk hát együtt!

Emlékek gyerekkorunkból

 

1., A tízórai

 

Anyukánk mindig csomagolt, és szalvétába, valamint külön kis zacskóba tette. Nagyon jó volt, csak ha paprika is került a szendvicsbe, rendszeresen eláztatta a csomagolást, és ez némileg bonyolította a történetet. Sőt, mivel akkoriban még sehol nem nagyon volt hűtési lehetőség a sulikban, az ételek bizony-bizony olykor több órát is álltak szobahőmérsékleten a táskákban, míg megevésre kerültek. És mégis életben maradtunk.

hirdetes

 

A második óra utáni hosszabb szünetben az osztályteremben a többség a padokon ülve, beszélgetve ette a tízóraiját, melyet a bátrabbak elcserélgettek másokkal. Nem is volt ezzel semmi gond egészen addig, míg otthon esetlegesen kiderült, hogy ejj, valamiért mégsem az anyu által csomagolt kolbászost tömtük be, hanem a szomszéd Julcsika anyukája által készített szalámisat, ugyanis annak határozottan jobban tetszett a külleme.

 

2.,  A biciklizés

 

A bukósisakot, mint olyat még hírből sem ismertük, nem hogy hordtuk volna, de még könyök- és térdvédő sem figyelt otthon a fészerben. És mégis: megtanultuk azt, amit ha egyszer sikerül, többé nem felejtjük el.

 

Ennek folyományaként a térdünk természetesen mindig, de mindig le volt verve, és akkora plezúrok voltak rajta, hogy öröm volt nézni. És ezek után milyen jó móka is volt megfürödni, amikor úgy csípte a víz a friss sebeket, hogy csak na…

 

Anyu meg persze nem rohant utánunk a különféle legújabb micsodákkal, hogy lefertőtlenítse a lábunkat, kezünket, hanem csak hozta a sebhintőport, vagy kevésbé szerencsés esetben a jódot. És nem is aggódta túl, mint ma sok szülő, hiszen ez csak egy esés volt, nem a III. világháború kitörése. Vagyis elintézte egy kézlegyintéssel és egy puszival a fejünk búbjára, mondván: - Nem gond, kicsim, túléled!

 

 

LAPOZZ A TÖBBI EMLÉKÉRT!

 

hirdetes
hirdetes
További cikkek ebben a témában
hirdetes
anya anyaság apa család cuki fotó gyerek gyerekek iskola kisfiú kislány kreatív

Szótár

Esküvőhelyszín Budapesten

Ha most készültök összekötni az életeteket, akkor bizonyára már tudjátok, hogy az... Tovább

Csapatépítő tréning

A csapatépítő tréning lehetővé teszi, hogy a cég munkatársai közelebb kerüljenek... Tovább

Tovább a lexikonra
hirdetes

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 151

Átlagos értékelés: 4.8