Romhányi József: A teve fohásza.

Monoton
üget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.

A helyzete nem szerencsés.

Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:

    - Tevék ura!
    Te tevél tevévé engem eleve,
    Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
    Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol,
    de tévednél, vélvén,
    vén híved neved feledve
    elvetemedve
    vádol.

 

    Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
    mivel levet - vert vederbe
    feltekerve - nem vedelve
    lett betelve
    a te tevéd szenvedelme.
    Te nevedbe
    legyen eme neveletlen tevetetem
    eltemetve!

S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.