Olvasson vagy tévézzen a gyerek?

kapubanner
kapubanner
kapubanner
hirdetes

Mesenézés vs. meseolvasás

Kósa Krisztina

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

 

Az elmúlt pár évben - mióta már tekintélyes mennyiségű mesecsatorna szerepel a különféle szolgáltatók kínálatban – egyre nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik a meseolvasás vagy a -hallgatás helyett az egyszerűbb megoldást választják. Vagy inkább a szülők a ludasak abban, hogy ez így alakult?

Olvass!

 

Fáradtan, éhesen, nyűgösen hazaérvén - természetesen legalább egy gyerekkel, de inkább többel - nem feltétlen az az ember első gondolata, hogy most akkor milyen magaskultúrát is közvetítsen a kedves fiának vagy lányának, hanem sokkal inkább az, hogy valamilyen módon levegőhöz jusson. Főleg, ha esetleg egyedül is neveli őket. Ugyanis akkor is kell a meleg étel, a kimosott ruha, a leckeírás, vagy a hajba kapó testvérek szétválasztásához szükséges energia. Tény és való, hogy ilyenkor előfordul, hogy csak egy negyed órára vagy húsz percre benyomjuk a tévét, ahol a Minimaxon vagy a Cartoon Networkon a gyerek önfeledten bámulhatja a legújabb meséket. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen alkalomadtán ez is megteszi, mintegy tűzoltásként. A probléma ott kezdődik, ha ebből rendszer lesz; pontosabban, ha hagyjuk, hogy az legyen.

hirdetes

 

Az egy dolog, hogy árthatunk a szemének is - főleg, ha esetleg sanszos, hogy örökölhette valakitől rövidlátást -, de az is biztos, hogy nem a rendszeres mesenézés fogja őt segíteni majd a felnőtté válásban, ellenben kitűnően lehet tőle türelmetlen vagy éppenséggel agresszívebb. Ezek pedig nyilvánvalóan semelyik szülőnek nem lehet célja, ha a gyereke szellemi fejlődését firtatjuk.    

 

Olvass tovább!

 

Olvass!

 

Mi zajlik a gyerek fejében, ha mesét néz?

 

Nem sok minden. A fantáziája például nem sokat mozgolódik, mondhatni csücsül egy sötét sarokban, és legfeljebb akkor kapja csak fel a fejét, ha egy addig ismeretlen szó, vagy a szokásosnál ijesztőbb kép kerül előtérbe. Nem probléma, ha időnként mesét néz valaki kicsiként, de a túl sok, vagy amikor egyhuzamban mondjuk több órát bámulja a villódzó fényeket, az bizony már ártalmas. Naná, hogy a szemének is, de a képzelőerejét meg aztán végképp lenullázza.

 

Abból a szempontból lehet(ne) hasznos a tévézés, ha nem feltétlenül csak meséket nézne a gyerek, hanem ismeretterjesztő filmeket – mert hogy vannak kicsiknek valók is, és elég jókat ki lehet ám fogni -, vagy ne adj isten sportműsorokat. Ha például az Eurosportra kapcsolna a szülő a fent említett mesecsatornák egyike helyett, de mondjuk alapesetben annyira ő maga sincs oda egyik sporteseményért sem, attól még a gyereke tanulhat belőle, sőt, talán még a szülőnek is megtetszene. És ezt már inkább nevezhetnénk kulturális elfoglaltságnak, mint azt, ha a csemete ész nélkül, meredt szemekkel néz ki a fejéből ki tudja meddig, amíg a szülő nem ér rá foglalkozni vele.

 

Vagyis egyáltalán nem tilos a mese a tévében, sőt, vannak kifejezetten aranyosak és hasznosak is, de a mértéktartás itt elsődleges szempont kellene, hogy legyen.

 

Olvass tovább!

 

Olvass!

 

Mi zajlik a gyerek fejében, ha mesét olvasunk neki (vagy ő olvas)?

 

Rengeteg minden. Sőt, még annál is több. Beindul a fantáziája – még a legeslegelején -, és ha megfigyeljük az arcát, miközben hallgatja a sztorit, akkor igazán szembetűnő ám a különbség a tévénézéshez képest. Ugyanis dolgozik az agya. Látszik a kis szemén, hogy mindent megpróbál elképzelni, amit csak hall, hogy cipeli a történetet, mint valami kincset, és hogy közben a maga módján, de ügyesen alakítja azt, amit már ismer. Ha meg nem ismerős neki egy szereplő, egy figura, egy hely, vagy egy szó, úgyis megkérdezi. És igen, itt jön a képbe a meseolvasás egyik alapköve: a türelem a szülőrészéről.

Mert hogy az kell. Nem kicsit. Nagyon.

 

Ha a gyerek elkezd kérdezni - márpedig a legtöbben ezt teszik -, akkor válaszolni kell. És ide bizony nem elég egy ’csak’ vagy egy ’mert’, ugyanis az ő fejében attól még nem történik érdemi változás. Neki az kell, hogy a pázsitra mondjuk azt, hogy az olyan, mint a szépen gondozott fű, vagy hogy a délibábot ne szó szerint értse, hanem megmagyarázzuk, mit is jelent valójában (vagy megmutassuk a képet a könyvben, ha van). Mert így fejlődik, nem máshogy. Így alakul a szókincse, a fantáziája, a képzelőereje, és mindaz, ami kicsiként erről kellene, hogy szóljon: a fejlődésről.

 

Senki sem tökéletes, vagy szent, ez nem is okoz különösebb gondot a mindennapokban, de ha a gyerekünk érdekeit tartjuk szem előtt, akkor nem árt felállítani egy sorrendet, és megpróbálni ragaszkodni hozzá, ha azt szeretnénk, hogy a lehető legjobb legyen neki. Ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell adni, és a hatszázhuszadik mesekönyvet is meg kell venni, csak mert pöttyös még nincsen, de azt igen, hogy igenis praktikusabb és a jövőt illetően jobb, ha otthon a polcon nem a dvd-k vannak többségben, hanem a mesekönyvek.         

 

hirdetes
hirdetes
További cikkek ebben a témában
hirdetes
anya anyaság apa család egészség fejlesztő gyerek gyerekek gyereknevelés kisbaba kisbabád kisfiú kislány kreatív mese nevelés tanács

Szótár

Esküvőhelyszín Budapesten

Ha most készültök összekötni az életeteket, akkor bizonyára már tudjátok, hogy az... Tovább

Felújítás utáni takarítás

Felújítás, festés, mázolás, burkolás utáni teljeskörű takarításra azért van szükség,... Tovább

Tovább a lexikonra
hirdetes

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 242

Átlagos értékelés: 4.8