A honvágy bizonyára már a kicsikkel is előfordult. Emlékezzünk csak vissza, amikor először mentünk táborba, vagy az első hosszú időt töltöttük távol otthonunktól. Ez az ami talán nem változott.
Típusok
Aki komolyan reagál mindenre, nemcsak az utazása, távollétra.
Akik sokszor utaznak, főleg kiskorban jobban alkalmazkodnak, mint a már kicsit idősebb társaik.
A harmadik és egyben legfeleslegesebb a szülői ráhatás. "Érezd jól magad, de mi lesz veled nélkülünk?" és társai tartalmú mondatok.
Meg kell érteni, hogy ez a gyerekek sajá élete, nem lehetünk mindig velük, saját aggodalmainkat sem akaszthatjuk rájuk. Mi lenne, ha a gyerek soha nem utazna? Felnőtt korában még mindig nem merne elmenni, mert ezt sugalltuk belé?! Ugyan.
Amikor tényleg figyelni kell
A leggyakoribb és legtipikusabb eset a hasfájás: ez egyértelmű a gyermek honvágyának. A fizikai mellékhatások mellett a zavartság is jellemző. Ez természtes, hiszen tudjuk, hogy a fejlődésnek ára van. A gyerekekre felügyelőknek ezt ismerni és tudniuk kell, valamint megfelelően kezelni a problémát.
"Ha nem érzed jól magad, szólj és hazajöhet!"- Ezzel és hasonló mondatokkal az eddig leírtakat cáfoljuk meg. Nincs mese, a különlétet gyakorolni kell, pont ezek miatt. Persze a szülőnek is nehéz, ezért tanulás nekik is! :)
Forrás: MTI
