A honvágy bizonyára már a kicsikkel is előfordult. Emlékezzünk csak vissza, amikor először mentünk táborba, vagy az első hosszú időt töltöttük távol otthonunktól. Ez az ami talán nem változott.
![Külföldön Külföldön](/kep/640x600/1756.jpg)
Típusok
Aki komolyan reagál mindenre, nemcsak az utazása, távollétra.
Akik sokszor utaznak, főleg kiskorban jobban alkalmazkodnak, mint a már kicsit idősebb társaik.
A harmadik és egyben legfeleslegesebb a szülői ráhatás. "Érezd jól magad, de mi lesz veled nélkülünk?" és társai tartalmú mondatok.
Meg kell érteni, hogy ez a gyerekek sajá élete, nem lehetünk mindig velük, saját aggodalmainkat sem akaszthatjuk rájuk. Mi lenne, ha a gyerek soha nem utazna? Felnőtt korában még mindig nem merne elmenni, mert ezt sugalltuk belé?! Ugyan.
![Külföldön Külföldön](upload/newsimages/echPpQbgQHcmrpdu.jpg)
Amikor tényleg figyelni kell
A leggyakoribb és legtipikusabb eset a hasfájás: ez egyértelmű a gyermek honvágyának. A fizikai mellékhatások mellett a zavartság is jellemző. Ez természtes, hiszen tudjuk, hogy a fejlődésnek ára van. A gyerekekre felügyelőknek ezt ismerni és tudniuk kell, valamint megfelelően kezelni a problémát.
"Ha nem érzed jól magad, szólj és hazajöhet!"- Ezzel és hasonló mondatokkal az eddig leírtakat cáfoljuk meg. Nincs mese, a különlétet gyakorolni kell, pont ezek miatt. Persze a szülőnek is nehéz, ezért tanulás nekik is! :)
Forrás: MTI