Örökzöld regény örökzöld történettel. Az 1934-ben megjelent regény fantasztikus világa a mai napig megteszi a hatását: újra gyerekké varázsolja azt, aki olvassa. A könyvből nagy sikerű film is készült Julie Andrews főszereplésével, aki ezzel a alakjtással nyert el első Oscar-díját.
„Ha a Cseresznyefa utcát keresed, egyszerűen kérdezd meg az utcakereszteződésnél álló rendőrt. A rendőr majd kissé félretolja sisakját, tűnődve vakarja meg a fejét, aztán előrebök fehér kesztyűs, vastag mutatóujjával, s azt mondja: - Első utca jobbra, második balra, aztán egyenesen előre, s már ott is van. Jó reggelt!” (P. L. Travers – A csudálatos Mary Poppins)
A keleti szél hátán érkezik, kezében papagájfejes esernyőjével, és pillanatok alatt helyre teszi a Banks családot. Az apuka, aki banktisztviselő, és soha semmire nem ér rá, egyenesen örül neki, hogy Mary betoppan hozzájuk. Felesége, Mrs. Banks nem kevésbé, ugyanis sem ő, sem Brill néni vagy Ellen, a szobalány nem képesek bírni az örökké csintalankodó Michaellel, és pár évvel idősebb nővérével, a nyafka Jane-nel.
P. L. Travers, vagyis a mű szerzője (Pamela Lyndon Travers) egy ausztrál írónő, akinek könyve Mary Shepard illusztrációival lett világhírű. A Cseresznyefa utca, ahol a történet kezdődik, csak egy állomás a sok közül, ahová a könyv olvasása során eljut az ember, hisz Mary Poppins valószerűtlenül elbűvölő világában bármi megtörténhet.
Az évek során a kis család nem egy nevelőnőt elfogyasztott már, ám Mary Poppins megérkezésével véget ér az örökös harc, hogy újabb után kelljen nézni. Mary csendesen és visszafogottan, de a maga szabályai szerint él, és ettől nem is hajlandó eltérni senki kedvéért. Egy hatalmas táskával érkezett, mely szőnyegből készült, és minden olyan fellelhető benne, amelyre egy utazás során az embernek szüksége lehet. A kis Michael csak ámult és bámult, mikor a legkülönfélébb dolgok kerültek elő belőle, miközben meg teljesen üresnek látszott.
„- Mit mondasz? Semmi? - kérdezte Mary Poppins, s fölegyenesedett olyan arccal, mintha megsértették volna. - Nincs benne semmi, azt mondod?
Azzal kiszedett az üres táskából egy vasalt, fehér kötényt, s a derekára kötötte. Aztán kirakott egy nagy darab szappant, egy fogkefét, egy csomag hajtűt, egy illatszeres üveget, egy kis összehajtható karosszéket, és egy skatulya ánizscukrot. Jane és Michael csak bámultak.
- De én láttam - suttogta Michael. - Üres volt.” (P. L. Travers – A csudálatos Mary Poppins)
Julie Andrews mint Mary Poppins
Hát még akkor hogy meg voltak lepve, amikor ugyanabból az üvegcséből töltött minden gyereknek – Johnnak és Barbarának, az ikreknek is –, és olyan íze lett az orvosságnak, amilyet azok szerettek volna. És akkor azt már csak halkan jegyezném meg, hogy a csudálatos Mary még a lépcsőt sem használta, hanem kecsesen ráült a korlátra, és a világ legtermészetesebb módján felcsúszott rajta.
Ha épp nem fegyelmezte a gyerekeket a maga különösen csendes módján, akkor uzsonnázni vitte őket Wigg bácsihoz, aki kicsit kerek, kicsit sokat eszik, és kicsit szeret nevetni, de pont ez benne a pláne. Vagyis hogy a nevetőgáz.
„- No, ez igazán nagy öröm nekem - köszöntötte őket egy erős hang, s Jane meg Michael körülnéztek, hogy merre is van a hang gazdája. Nem látszott sehol. Mintha egészen üres lett volna a szoba. Aztán hallották, amint Mary Poppins bosszús hangon mondja:
- Ugyan, Albert bácsi, már megint? Csak nincs születésnapod?
Beszéd közben fölnézett a mennyezetre. Fölnézett Jane és Michael is, s nagy meglepetésükre egy gömbölyű, kövér, kopasz bácsit pillantottak meg, aki egészen szabadon libegett a levegőben. Sőt, úgy látszott, hogy ül a levegőben, mert keresztbe rakta a lábát, s amikor beléptek, éppen letette maga mellé az újságot.
- Drágám - mondta Wigg bácsi, miközben lemosolygott a gyerekekre, Mary-re pedig bocsánatkérő pillantást vetett -, végtelenül sajnálom, de attól tartok, csakugyan születésnapom van.” (P. L. Travers – A csudálatos Mary Poppins)
A főszereplők, az alapvetően merev és konzervatív angol család tagjai a könyv végére megtanulnak odafigyelni a másikra, és egy egymás társaságát kereső és kedvelő famíliává lesznek. A történet és mondanivalója pedig örökérvényű, hiszen felnyitja a szemünket arra a szemmel nem mindig látható valóságra, mely a hétköznapok szürkeségében általában elsikkad. Visszahozza életünkbe a csoda reményét, és azt, hogy bízni kell a folytatásban. Abban, hogy aki elment - bár szeret minket -, az egyszer visszatér, és újra velünk lesz. Mint Mary Poppins Jane-nel és Michaellel.
Bertie és Mary
