József Attila - Altató című verse

Ki ne emlékezne József Attila gyönyőrű versére, az Altatóra? Sokunknak olvsták fel anno a szülei, most pedig mi vettük át a stafétát. Elevenítsük most fel együtt! 

Altató

 

József Attila – Altató

 

Lehúnyja kék szemét az ég, 

lehúnyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét – 

aludj el szépen, kis Balázs.

 

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

vele alszik a zümmögés – 

aludj el szépen, kis Balázs.

 

A villamos is aluszik, 

s míg szendereg a robogás,

álmában csönget egy picit – 

aludj el szépen, kis Balázs.

 

 

Lapozz!

 

 

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább – 

aludj el szépen, kis Balázs.

 

Szundít a lapda, meg a síp,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik –

aludj el szépen, kis Balázs.

 

A távoldságot, mint üveg-

golyót, megkapod, óriás 

leszel, csak húnyd le kis szemed – 

aludj el szépen, kis Balázs.

 

Tűzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka – 

aludj el szépen, kis Balázs.