Az illető úriember – Martin Molin - azt gondolom, joggal nevezhető zseninek. Nem mindennapi ember az, aki egy ilyet kitalál, majd meg is valósít. Az alábbi videóban hallhatjátok, miről is van szó pontosan.
Amikor a jelen találkozik a múlttal, és egymásra ismernek. Hiába a sokéves szakadék, a rengeteg eltelt idő, mely modernizált minden kézzel fogható eszközt, és tárgyat, minden bizonnyal sokan közülünk emlékeznek még a verklire vagy a kintornára, mint hangszerre. Ezek eredete a 18.-19. századra nyúlik vissza, vagyis valóban nem új keletű a történet, viszont az elv szinte ugyanaz, mnt a lenti videóban Martin Molin gépénél.
A verkli vagy kintorna az oldalán lévő kar tekerésével kezdett működni. Ilyenkor a játékos egyszerre táplálta a fújtatókat, és működtette a kis fémszögecskékkel ellátott, forgó hengert (verkli) vagy lyukszalagot (kintorna). A szögecskék vagy lyukak közvetítésével, a szelepeken keresztül továbbítódott a levegő a síprendszerhez, és a szögecske vagy lyuk elhelyezkedése döntötte el, hogy melyik síp szólal meg, és mikor.
Ha emlékszünk még, Molnár Ferenc híres regénye, A Pál utcai fiúk egyik jelenetében is felbukkant egy ilyen hangszer.
Videó a következő oldalon. Lapozz!
Ez a mostani, modern változatnak megközelítőleg 2000 darab fémgolyóból áll a szerkezete, és ezeknek a segítségével szólaltatja meg a „modern Willy Wonka” a gépet. Megnyugtató, kellemes zenéjével sokaknak szerez kellemes pillanatokat.
Sokban hasonlít a régimódi, kurblis zenegépekre, csak éppen ezerszer jobb azoknál. Ez voltaképpen azoknak egy posztmodern verziója. Teljesen kézi meghajtású és vezérlésű, vagyis tényleg nem kell semmilyen elektromos turpisságra gondolni.
Álljon hát itt a videó, mely többet mond minden szónál!
