A gyerekek - egészen addig, amíg az iskolában komolyan meg nem tanulják - nem tudják, hogy mennyi időt jelent valójában egy óra. De talán még akkor sem.
![A gyerekek hogyan érzékelik az időt? A gyerekek hogyan érzékelik az időt?](/kep/640x600/1518.jpg)
Nyugodtan játszadoznak, mintha az övék lenne a világ minden ideje. Ha szólsz neki, hogy 1 óra múlva indultok valahová, ők még elmélyülten ténykednek 1 óra múlva is, vagy pedig már 5 perc múlva tűkön ülnek, hogy letelt-e az idő. Igazából elképzelni sem tudják, hogy valójában mennyi időt is jelent 1 óra.
Maximásan csak a jelenben élnek. Nem gondolkodnak sem a múlton, sem a jövőn . Számukra csak az a döntő, ami a jelenben, ami itt és most történik. Általában egyszerre csak egy dologgal foglalkoznak, de azzal roppant intenzíven, ezért is fejlődnek képességeik elképesztő mértékben. Mert miközben valamit csinálnak, megszűnik számukra az idő.
![A gyerekek hogyan érzékelik az időt? A gyerekek hogyan érzékelik az időt?](upload/newsimages/nLCobMmtMoBibnKI.jpg)
Gyermekkorban először az úgynevezett szenzomotoros időfogalom fejlődik ki. Ekkor tanulják meg, hogy mit milyen sorrendben kell elvégezniük.
3 és 7 éves kor között már egész jól tájékozódnak az időben, de csakis sajátos szemléletmód alapján. Például: „még hármat kell aludni, hogy…”
Az idő múlását tökéletesen felfogják, de sajátosan. Például tudják, hogy a nagyobb gyerekek, vagy a szülők, azok idősebbek náluk. Ez számukra logikus. Hogy miért, és mennyivel az nem számít nekik.
A kor előre haladtával aztán sokat változik az időérzékük.
S felnőtté válva, majd teljesen másként, felnőtt módra érzékelik az időt.