Bizonyára mindenki költözött már legalább egyszer az életében. Akkor az tudja, hogy a költözés átmeneti stresszel és bizonytalansággal jár. Nem egyszerű azoknak sem a dolga akik, gyerekkel kísérlik meg áthelyezni az „életük”. Összegyűjtöttünk néhány személyes tapasztalatot, melyet szerencsés még a költözés tervezésekor átolvasnod.
Ez a cikk, megint nagyon személyesre sikeredett. Három év alatt, háromszor költöztünk. (Reméljük utoljára!) Azóta megszületett a kislányunk, és tudtuk, hogy igényeink megváltoztak, és neki is a legjobbat szeretnénk. Most az általa megtapasztalt dolgokat írom ebbe a cikkbe. 
A kezdetek
Minden kezdet nehéz. Maga a döntés, hogy költözzünk, még nehezebb! Így amikor eldöntöttük, hogy saját házat szeretnénk, tudtuk, hogy korán sem lesz egyszerű a dolog. A kislányom nagyban megnehezítette a dolgunkat (és ezt most ne rossz értelembe vegyétek). Gyerekkel kötözni igen nehéz. Először is, találjatok egy bababarát házat, egy bababarát környezetben, majd mindent beszéljetek meg párotokkal. Állítsatok fel haditervet, hiszen nincs is annál rosszabb, mikor a káosz közepén tör rád a pánik. Azért megsúgok egy titkot.: Nem árt, ha van egy szuper nagymama is betervezve, aki végső esetben kicsit lefoglalja a csemetét.
A haditerv
Ahogy azt a fentiekben is említettem, szerencsés, ha még a költözés elején eldöntitek, hogy mit, és hogyan szeretnétek. Mi tudtuk, hogy semmiből nem szeretnénk kihagyni a babócát, így csak a „végleges” pakoláskor hívtuk segítségül a nagyit. Egyébként mindvégig velünk volt. Bár még csak kilenc hónapos, de szerintem, már most is nagyon sok mindent megért. Így vele pakoltuk össze a „Mindenünket”. Szerencsére tudtuk mit, hova szeretnénk elcsomagolni, ezáltal már a végleges költözés előtt elkezdtük a dobozolást. Először a nem használt dolgokat és a dekorációkat pakoltuk el. Majd következtek a nagyobb bútorok. A legvégére maradt a gyerekszoba. Fontos volt számunkra, hogy fokozatosan szakítsuk ki a megszokott környezetéből. Valahol olvastam, hogy minden embernek kell, hogy eltudjon búcsúzni az előző lakhelyétől, így gondolván a gyermeknek is. Ezért az a legjobb, ha lassan búcsúztok.
Az új környezet
Fontos, (ha tehetitek persze) hogy őt is elvigyétek a leendő kis otthonotokba, és tudatosítsátok benne, hogy egy új, jó dolognak a kezdete ez. Az is előnyére lehet, ha a babakocsiból vagy már az előre felállított járókából nézi, hogyan is lesz ebből a törmelékes izéből, otthon. Mi majdnem minden alkalommal elvittük az új házunkba a picurkát, hogy szokja az új környezetet. Szerencsére a gyermekek igen alkalmazkodó kis lények, viszont ha hirtelen csöppenek egy új környezetbe, komoly szorongás alakulhat ki bennük. Ezért fontos, hogy veletek éljen meg mindent, és fokozatosan. Legyen szó egy kisbabáról, mint a Mi esetünkben, vagy egy nagyobbacska lurkóról.
A Birtokba vétel
A költözés mindenkinek megterhelő feladat. Engedjétek, hogy fokozatosan szokja meg a környezetét. Mutatkozzatok be a szomszédnak, és vigyétek magatokkal a csemetét is. Fontos, hogy mindenbe beavassátok. Hagyjátok, hogy a költözés elején lévő káoszban is kialakíthassa a saját kis kuckóját, hogy fokozatosan birtokba vehesse új szobáját. Ha már nagyobb a gyermek, kérjétek meg, hogy segítsen megtervezni az új szobáját, hogy mondja, el milyet képzel el magának. Biztosan nagy lelkesedéssel fogja magát belevetni az új feladatba. Így biztosra veszem, amikor már mindennek a végére értek, nagy örömmel meséli majd, hogy új házba költöztetek.
