Rendszerint az apukák jóval kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel, mint az anyukák. Talán éppen ezért is meglepő, de a kicsik beszédkészségére nagyobb hatást gyakorol az apukák beszédstílusa.
A magyarázat éppen az együttlét rövidségében rejlik. Hiszen amíg az édesanyát szinte egész nap hallják, addig az apa csak néhány órára tűnik fel napont a gyerekek életében, ezért az hevesebb érzelmeket vált ki a gyerekben.
S mint tudjuk, a tanulási folyamatot döntően befolyásolják érzelmeink, különösen gyerekkorban. Így érthető, hogy az apa szavai mélyebb nyomot hagynak a kicsikben.
Az is valószínű, hogy mivel az anyukák jobban alkalmazkodnak a gyermekekhez, így a félszavaikat és a babanyelvüket is jobban megértik, és előszeretettel használják is. Ez kényelmes kommunikációt tesz lehetővé számukra, amikor kettesben vannak otthon.
De az apák a „felnőttek beszédével” élnek, még akkor is, amikor a gyermekükhöz szólnak, ez pedig erősebben serkenti a kicsik fejlődését.
Tehát nagyon jó, ha a gyerekeket a lehető legtöbbször kettesben hagyjuk az apukával. Persze ezzel a férfiak felelőssége is nő, hiszen nem mindegy, hogy mit tanul tőle a gyerek!
